Zsoldos Árpád

Kolozsváron született 1933. augusztus 21-én, 2001. december 17-én Sepsiszentgyörgyön halt meg. 1955-ben végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Ezt követően két évig a sepsiszentgyörgyi, majd három évig a kolozsvári magyar társulat tagja volt. 1960-1968 között ismét Sepsiszentgyörgyön játszott. 1968-1971 között az Északi Színház magyar társulatának tagja, aztán visszatért Sepsiszentgyörgyre, ahol élete végéig, azaz 68 éves koráig játszott. „Nagy formátumú, széles skálájú színész. Klasszikus tragédiákban és vígjátékokban éppen úgy sikert aratott, mint a rendhagyó építkezésű művekben. Eleinte különös, nyugtalan lírai hősöket keltett életre. Figuráit többnyire nagy belső fűtöttség, sejtelmesség, nagy érzelmi indulatok jellemezték”– írja a Magyar Színházművészeti Lexikon. „Mindössze három évig játszott Szatmáron, de ennek ellenére sokaknak maradandó élményt sikerült nyújtania. Akkoriban (a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején) találkozhatott a közönség egy nyíltszívű fiatalemberrel, Zsoldos Árpáddal. Meghalt egy vérbeli színész, aki három évig Szatmárnémetiben egy sivár tömbház tízedik emeletén lakott, akinek még bútorra sem tellett, és asztalt, ágyat a színházi kelléktárból kölcsönzött, aki kölcsönruhában reprezentált, akinek olykor ételre se telt, de zsíros kenyeret osztott a szegény gyerekeknek.” (Szatmári Friss Újság, Zsoldos Árpádtól búcsúzunk, 2002. január 26.).