Nagy Iza
Az 1953-ban Nagybányán indult, majd Szatmárnémetiben állandó színtársulatot létrehozó együttes alapító tagja. Nagyváradon született 1930. december 23-án. Már 4-5 éves korában verset mondott, énekelt, táncolt. A II. világháború után a Magyar Népi Szövetség várad-velencei székházában élénk kulturális élet alakult ki. Főleg operetteket mutattak be nagy sikerrel. Ezekben az előadásokban, mint szubrett, szinte állandóan fellépett. Antalffy Margitnál balettet tanul. Kicsi gyermekkora óta táncolt. Tizennyolc éves sem volt, amikor a nagyváradi színház szólótáncosa lett. Az 1949/50-ben végzett tehetségkutató mozgalom alkalmával újból felfedezték, és felvették a Kolozsvári Színművészeti Intézetbe. 1950-ben férjhez ment évfolyamtársához, Pertuca Miklós Istvánhoz. A házasságból egy leánygyermek született (aki jelenleg Bukarestben él, és a televíziónál dolgozik). Tizenhat év után elváltak. Nagy Iza változatos műfajokban játszott: drámákban, vígjátékokban, operettekben, bohózatokban. 1988. augusztus 5-én hunyt el tragikus hirtelenséggel. Szatmárnémetiben, a vasút melletti református temetőben alussza örök álmát. „Engem sose érdekelt, hogy szép legyek színpadon. […] Maszkot sohasem csinálok, szinte semmi egyebet nem teszek fel, mint egy szemüveget vagy egy kendőt vagy egy másik parókát, de vonalas rajzzal sohasem módosítom az arcomat, a figurát belülről kell megcsinálni” – vallotta Nagy Iza. Post mortem a Harag György Társulat örökös tagja, a Nagy Iza-bérlet névadója..
