Deésy Jenő
Kolozsváron született 1889. augusztus 29-én. 1967. július 18-án halt meg Szatmárnémetiben. A vasútállomás melletti református temetőben alussza örök álmát. Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. Néhány esztendei budapesti és székesfehérvári színészkedés után, 1914. december 6-án lépett először Szatmárnémetiben színpadra. Huszka Jenő Nemtudomka című operettjének rendezőjeként és színészként is bemutatkozott. Játszott és rendezett a legkülönbözőbb műfajokban. 1915. január 13-án Jacobi Sybill című operettjében búcsúzott el először a szatmárnémeti közönségtől. 1917-ben hadifogolyként részt vett a tomszki tábori színház irányításában. 1921-ben hazatért hadifogságból. Egy évig dolgozott Szatmárnémetiben, majd Temesvár volt a következő állomás. 1924-ben újra visszatért Szatmárra. Deésy Jenő nem csak mint színész és rendező tevékenykedett, több operettszövegkönyvet is írt. 1938-ban Egy kis bécsi mese címmel írt librettót, amelynek azonban nem akadt zeneszerzője. A Csak egy kislány van a világon című operett szövegének és verseinek is ő a szerzője, zeneszerzője pedig Szathmáry Endre. Ezt a háromfelvonásos operettet 1943-ban a Kolozsvári Nemzeti Színház mutatta be. Az előadást nagy siker övezte. A produkció külön érdekessége, hogy Deésy Jenő volt az előadás rendezője, sőt, egyik főszereplője is. Együtt játszott Benes Ilonával, Ditrói P. Bélával, Krémer Mancival, Turai Margittal, Perényi Jánossal, Hegyi Lilivel, Czopán Flórival. Az 1953-ban Nagybányán indult, majd Szatmárnémetiben állandó színtársulatot létrehozó együttes alapító és egyben legidősebb tagja. Hatvannégy éves kora ellenére nagyszerűen beilleszkedett a csupa fiatalokból álló társulatba. „Nagyapánk is lehetett volna” – emlékezik Diószeghy Iván. Széles skálájú, kitűnő jellemformáló képességekkel rendelkező színész. Pályája elején énekes-táncos szerepekben aratott nagy sikereket. A két világháború között rendszeresen vállalt rendezői munkát is. A szatmárnémeti társulatnál már drámai szerepekben aratott sikereket. Elekes Emma egyik nyilatkozatában így emlékezik rá: „…nagy szaktudása, színházszeretete, tisztelete a művészi munka iránt közös nevezőre hozott bennünket… Talán csak ma értjük meg mennyit tanultunk tőle, még emlékezéseiből, anekdotáiból is, de főként abból a hallatlanul eszköztelen, természetes játékból, amihez végül is meg kell érni. Nagyon gazdag könyvtára, színdarabgyűjteménye, sok színháztörténeti értékű tárgyi emléke volt… nem sokkal halála előtt megünnepeltük 50 éves színházi jubileumát…” Diószeghy Iván visszaemlékezése alapján szerény, közvetlen, kedves ember volt. A feleségével érkezett Nagybányára, aki Szatmárnémetibe való áttelepítésük előtt Nagybányán halt meg, ott temették el. Szatmárnémetiben aztán élettársi viszonyban élt egy régi szerelmével, aki túlélte őt. 1960. május 30-án a Szállnak a darvak előadása mellet felemelő és megható esemény zajlott a színházban. Ezen a napon ünnepelték Deésy Jenő színművész 50 éves színészi jubileumát és azt, hogy a művészt a Román Népköztársaság Érdemes Művésze címmel tüntették ki. 1953-tól pályája lezárásáig 30 szerepet játszott. Post mortem a Harag György Társulat örökös tagja..
