Klein Magda

1952. május 14-én született Szatmárnémetiben, Klein Béla (kiváló műkedvelő színész és rendező) kereskedő lánya, Klein Élu unokahúga. Középiskolai tanulmányait szülővárosában (Eminescu Líceum), a főiskolát Bukarestben végezte. „A szatmári színházon nőttem fel, merem vallani, hogy jó színházon nőttem fel” – nyilatkozta egyik visszaemlékezésében. 1977-ben szerzett rendezői oklevelet a I. L. Caragiale Színművészeti Intézetben. Bârladi és galaci szerződések után, 1983-tól a Temesvári Állami Magyar Színházban talált otthonra, és lett a társulat rendezője. Egy Jeruzsálemben kelt levelében visszaemlékezik legkedvesebb rendezéseire: Szünet után tör ki a háború, Peer Gynt, Tóték, 1994., Vidám sirató, Egy naplopó legendája, Ványa bácsi, Rómeo és Júlia november végén (1986. Szatmárnémeti). 1979-ben, Nagyváradon elnyerte a legjobb előadásért járó díjat. 1981-ben Galacon díjat nyert a Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porszemért című darabjának színpadra állításáért. 1984-ben Brassóban elnyeri a legjobb rendezés díját, 1985-ben a galaci fesztiválon az ő Ványa bácsija nyeri el a legjobb előadás díját. 1988-ban áttelepedett Izraelbe. „Az élet a karmai közé kapott. Nem páholyból nézem az előadást. Nincs páholy. A színházam a világ” –vallja Klein Magda. Saját szavaival a szatmári színházról: „Jeruzsálem, augusztus, 2002. Cseng a telefon. Anyámmal megbeszéljük a napi eseményeket. Újból robbantás, sírás, gyász… Nem, nem erről kell most írnod. Anyám beszélt Élu bával, és ő mondta meghatottan, hogy a szatmári színházról könyvet írnak. Anyám mondja: Írjál arról, hogy miért választottad a színházat?… Miért? Volt egyszer hol nem volt egy szatmári színház. A színpadon volt egyszer hol nem volt az apám, mint Kauziusz bácsi, és volt Csongor és Tünde, Rómeó és Júlia, Becket, A király halódik… Volt sírás, nevetés, zene, bohóckodás, gonoszság, igazság. Élni az életet a színpadon! Az érzésvilág papnője akarok lenni.”.