"Felolvasószínház, egy kicsit másképp" - így jelenti be a produkciót a narrátor-konferanszié. És valóban: A helység kalapácsa olyan előadás, amely a próbafolyamat során végülis túlnőtt a klasszikus felolvasószínházi kereteken. A színészek az előadás számos pontján megválnak példányaiktól, és szabadon játszanak, pompás festett díszlet és korhű jelmezek színesítik a vérbő humorú előadást.

A dalbetétekkel, élő zenével és klasszikus humorral fűszerezett előadás kitűnő, könnyed, de mégis tartalmas szórakozási lehetőséget kínál a közönségnek, a Szép András által szerzett zenék pedig sok humorral és iróniával segítenek elmélyülni és feloldódni Petőfi remekbeszabott stílusparódiájának varázslatos világában. Az előadás keretjátékaiban ugyanakkor a líraiság is hangsúlyossá válik. Ezáltal az alkotók a színház lényegére is reflektálnak: közös jelenlétükkel és Petőfi megzenésített, önironikus eposz-zárlatával a "magamat kigúnyolom, ha kell" cyranoi jelmondatát idéző módon mutatnak rá a nevettetés művészetének mélységére, és ezen hálás-hálátlan feladatnak a maga kicsinységeiben is ott rejlő nagyságára.

Petőfi A helység kalapácsában kora legkedveltebb irodalmi műfaját, az eposzt parodizálja: egyszerű helyszínt és banális problémákkal küzdő szereplőket választ, de mindvégig odafigyel a kellő pátoszra és az elengedhetetlen eposzi kellékekre. A történet nagyszerűsége épp az egyszerűségében rejlik, ugyanis a romantika korabeli magyar paraszti élet egy szeletét ragadja ki, és emeli hőskölteményi magasságokba.

A cselekmény vasárnap játszódik, egy falusi istentisztelet után, amikor az ünnepi úrvacsoraosztást követően a helység kovácsa, Fejenagy elalszik, és jóval a szertartás vége után ébred fel. A helység kalapácsaként emlegetett atyafi hamar rádöbben, hogy rázárták a templomajtót, és igyekszik megoldást találni problémájára: úgy határoz, leereszkedik a toronyból a harang kötelén.

Eközben a falusiak a helyi kocsmában igyekszenek kipihenni az egész heti munka fáradalmait, és ebben segítségükre van szemérmetes Erzsók asszony méltán híres bora. A dolgok akkor kezdenek komolyabbra fordulni, amikor kiderül, nemcsak a bora, hanem a kocsmárosné ötvenöt éves bájai is igen népszerűek a falu férfinépe körében, és a helybeli lágyszívű kántor mellett a templomból kiszabadulni igyekvő Fejenagy is igényt tart a „fiatalasszony” kegyeire. A problémát fokozza, hogy Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi nem szívleli a helység kalapácsát, így csakhamar ökölre megy a küzdelem.