Hoppláda

A Hoppláda két különc és magányos lény, Borsó és Adalberta története, akik egy hatalmas, üres ládában élnek, és folyamatosan a saját területükért harcolnak. A mese bemutatja, hogyan válik a kezdeti ellenségeskedésből és önzésből igaz, egymást segítő barátság. Legfőbb tanulsága, hogy a megosztás és az összefogás boldogabbá teszi az életet, míg az önzés és az elszigetelődés magányhoz vezet. A darab bohókás abszurditása egyedivé teszi a saját műfajában, bár a játékmód egyszerűnek tűnik, formanyelve látszólag könnyed gyermeki játék, mely a gyerekek számára talán könnyebben érthető, ily módon mutatja be a társas létezés alapvető szabályait.

A szereplők által húzott vonal a ládában a valós életbeli előítéleteket és a merev határokat jelképezi. A mese megmutatja, hogy ezek a falak csak elválasztanak, de ha bátor kinyújtani a kezünket a másik felé, a határok eltűnnek, és közös erővel bármilyen problémát meg tudnak oldani.