Mizantróp, avagy a kirakat rendezés alatt
Sardar Tagirovsky - Bessenyei Gedő István
Mizantróp, avagy a kirakat rendezés alatt
Zenés komédia vagy tragédia
Alceste:
Célimène:
Arsinoé:
Philinte:
Oronte:
Eliante:
Acaste:
Clitandre:
Tiszt:
Basque:
Julien:
Nadia:
Chloé:
Clementina:
Colette:
Cecile:
Mia úr:
Gaia:
Benett:
Hugo:
Donald:
Jeanette:
Anette:
Első hang:
Második hang:
Harmadik hang:
Stáb
Rendező:
Installációs jelenet rendező:
Díszlet- és jelmeztervező:
Dramaturg:
Színpadi változat szerkesztő:
Alternatív befejezés író:
Alapszöveg:
Alapszöveg fordító:
Zeneszerző:
Színpadi mozgás:
Videókoncepció:
Operatőr:
Fénytervező:
Mozgás asszisztens:
Koreográfiai konzulens:
Animáció:
Súgó:
Ügyelő:
Rendezőasszisztens:
Rendező munkatársa:
Bemutató: 2024-03-16
Az előadás hossza kb.: 240 perc (2 szünet)
hu
ROMÁN FELIRAT
12+
Előadás ismertető
Diderot, francia filozófus egyszer azt állította, hogy ötvenévente újra kellene fogalmazni Molière Mizantróp-ját. Jelen korunk annyira felgyorsult, annyi ingerváltozás éri az embereket, hogy ez az ötven év mára valószínűleg ötre csökkent... Újra kell fogalmaznunk, mit jelent a mában Molière darabja, mert csak úgy válhat örök érvényűvé az írás, ha mindig a jelenre szabjuk.
Hiszen maga a szerző is a saját idejében, a saját jelenére szabta művét és azt akarta megmutatni, hogy korának valósága végletesen rút és felfoghatatlanul szép. Ma sok olyan folyamat kerül a felszínre a világban, amitől az az érzésünk támadhat, hogy korunk teljesen érthetetlen. Ellentmondó vélemények sokaságában tengődünk, és ettől sokszor úgy tűnhet, hogy ez már nem is a valóság. Nem tudjuk végérvényesen, hogy egy hír igaz vagy hamis.
Ilyenkor egy felfoghatatlan kavalkád, egy abszurd világ jön létre, amiben újra megkell találnunk önmagunkat. Valóban az élvezeteink a mérvadók az életben és a színházban? A nagyszerű Molière tragédiái sorra buktak, ezért a komédiák felé fordult. Komédiáiban nem a szórakoztatás a cél, hanem a természetünk felismerésének a lehetősége. Mi arra tettünk kísérletet, hogy megmutassuk: hogyan lehet úgy mondani ítéletet a világunk felett, hogy közben rettentően gyönyörűnek látjuk. (Sardar Tagirovsky)
Hiszen maga a szerző is a saját idejében, a saját jelenére szabta művét és azt akarta megmutatni, hogy korának valósága végletesen rút és felfoghatatlanul szép. Ma sok olyan folyamat kerül a felszínre a világban, amitől az az érzésünk támadhat, hogy korunk teljesen érthetetlen. Ellentmondó vélemények sokaságában tengődünk, és ettől sokszor úgy tűnhet, hogy ez már nem is a valóság. Nem tudjuk végérvényesen, hogy egy hír igaz vagy hamis.
Ilyenkor egy felfoghatatlan kavalkád, egy abszurd világ jön létre, amiben újra megkell találnunk önmagunkat. Valóban az élvezeteink a mérvadók az életben és a színházban? A nagyszerű Molière tragédiái sorra buktak, ezért a komédiák felé fordult. Komédiáiban nem a szórakoztatás a cél, hanem a természetünk felismerésének a lehetősége. Mi arra tettünk kísérletet, hogy megmutassuk: hogyan lehet úgy mondani ítéletet a világunk felett, hogy közben rettentően gyönyörűnek látjuk. (Sardar Tagirovsky)