My Fair Lady
Frederick Loewe - Alan Jay Lerner
My Fair Lady
Musical
A MY FAIR LADY a Tams-Witmark LLC. megbízásából a Concord Theatricals Ltd., London (concordtheatricals.co.uk) és a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség, Budapest (theatrum-mundi.hu) között létrejött különleges megállapodás révén kerül színre.
Eliza Doolittle:
Henry Higgins:
Pickering ezredes:
Alfréd P. Doolittle:
Mrs. Higgins:
Freddy Eynsford-Hill:
Mrs. Eynsford-Hill:
Mrs. Pearce:
Harry:
Jammie:
1. Cockney:
2. Cockney:
3. Cockney:
Lady Boxington:
Transzilvánia királynője:
Mrs. Hopkins:
Mrs. Higgins komornája:
Kikiáltó:
Görög diplomata:
Virágáruslány:
Szobalány:
Szereplő:
Táncos:
Közreműködnek a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia zenészei:
Domahidi Péter, Urs Lidia, Rotaru Natalia (hegedű), Abos Győző (brácsa), Borș-Golescu Teofil (cselló), Demeter Erika (nagybőgő), Molnár István-Stike (fuvola, pikkoló), Misz Andrea (oboa), Lukács Zsolt (klarinét), Mihalca Csongor (fagott), Pitic Claudiu (kürt), Lăpteanu Viorel (trombita), Ferencz Mátyás (harsona), Schuller Helmut (tuba), Didi Péter (dob), Balaskó Balázs (zongora)
Közreműködik a Harag György Társulat tánckara
Domahidi Péter, Urs Lidia, Rotaru Natalia (hegedű), Abos Győző (brácsa), Borș-Golescu Teofil (cselló), Demeter Erika (nagybőgő), Molnár István-Stike (fuvola, pikkoló), Misz Andrea (oboa), Lukács Zsolt (klarinét), Mihalca Csongor (fagott), Pitic Claudiu (kürt), Lăpteanu Viorel (trombita), Ferencz Mátyás (harsona), Schuller Helmut (tuba), Didi Péter (dob), Balaskó Balázs (zongora)
Közreműködik a Harag György Társulat tánckara
Stáb
Rendező:
Bemutató: 2023-09-28
Az előadás hossza kb.: 190 perc (1 szünet)
hu
ROMÁN FELIRAT
12+
Előadás ismertető
Az 1956-os Broadway-premier óriási sikere nyomán a My Fair Lady sorra hódította meg a világ musicalszínpadait, az 1964-es mozifilmváltozat pedig meghozta a világsikert is a számára, Audrey Hepburn és Rex Harrison főszereplésével.
A musical librettója Bernard Shaw Pygmalion című színműve alapján íródott, amelynek témáját a saját alkotásába beleszerető szobrász (Pügmalión) mítosza ihlette.
Higginst, a közismert lingvisztikaprofesszort, a fonetika művészetének a nagymesterét, felháborítja az, ahogyan angol honfitársai számtalanszor meggyalázzák saját anyanyelvüket, egy alkalomal pedig alaposan leteremti Eliza Doolittle-t, egy egyszerű kis utcai virágárúslányt, meghallván, hogy „embertelenül” bánik az angol nyelvvel. Nem csekély magabiztossággal fogadást ajánl újdonsült barátjának, az indiai dialektusok szakértőjének, Pickering ezredesnek: fél évnyi „kiképzésben” részesíti Elizát, aki ennek eredményeképpen könnyedén elvegyül majd a társadalmi elit legmagasabb köreiben, a követségi bálon.
Elizában, a kezdeti ellenkezést követően a tudásvágy győzedelmeskedik, Pickering pedig belemegy a fogadásba. Ezzel kezdetét is veszi Eliza kemény erőfeszítésekkel, lázadásokkal, akadályokkal és tévedésekkel terhes, de végül sikerrel koronázott átváltozása. Higgins megmámorosodik a diadaltól, Eliza érdemeiről azonban ezúttal is megfeledkezik. Miután semmiféle elismerésben nem részesül, a sebzett és zavarodott lány úgy dönt, távozik. De mi lesz most vele? Mi lesz most belőle ezután? Milyen utat vesz ezután az élete? Nem látja tisztán a jövőt és rengeteg kérdés feszíti.
Higgins mindeközben rádöbben, mennyire hiányzik neki a lány, milyen fontossá vált számára a jelenle... A mítosszal ellentétben azonban a musical cselekménye nem torkollik egyértelmű happy endbe, ahogyan Shaw darabja sem: a történet nyitott befejezéssel zárul. És ez miért volna baj?
A musical librettója Bernard Shaw Pygmalion című színműve alapján íródott, amelynek témáját a saját alkotásába beleszerető szobrász (Pügmalión) mítosza ihlette.
Higginst, a közismert lingvisztikaprofesszort, a fonetika művészetének a nagymesterét, felháborítja az, ahogyan angol honfitársai számtalanszor meggyalázzák saját anyanyelvüket, egy alkalomal pedig alaposan leteremti Eliza Doolittle-t, egy egyszerű kis utcai virágárúslányt, meghallván, hogy „embertelenül” bánik az angol nyelvvel. Nem csekély magabiztossággal fogadást ajánl újdonsült barátjának, az indiai dialektusok szakértőjének, Pickering ezredesnek: fél évnyi „kiképzésben” részesíti Elizát, aki ennek eredményeképpen könnyedén elvegyül majd a társadalmi elit legmagasabb köreiben, a követségi bálon.
Elizában, a kezdeti ellenkezést követően a tudásvágy győzedelmeskedik, Pickering pedig belemegy a fogadásba. Ezzel kezdetét is veszi Eliza kemény erőfeszítésekkel, lázadásokkal, akadályokkal és tévedésekkel terhes, de végül sikerrel koronázott átváltozása. Higgins megmámorosodik a diadaltól, Eliza érdemeiről azonban ezúttal is megfeledkezik. Miután semmiféle elismerésben nem részesül, a sebzett és zavarodott lány úgy dönt, távozik. De mi lesz most vele? Mi lesz most belőle ezután? Milyen utat vesz ezután az élete? Nem látja tisztán a jövőt és rengeteg kérdés feszíti.
Higgins mindeközben rádöbben, mennyire hiányzik neki a lány, milyen fontossá vált számára a jelenle... A mítosszal ellentétben azonban a musical cselekménye nem torkollik egyértelmű happy endbe, ahogyan Shaw darabja sem: a történet nyitott befejezéssel zárul. És ez miért volna baj?